Én vagyok az az ember, aki elindítja a VSCode-ot, majd pár perc múlva azon kapja magát, hogy a beépített terminálban vim-mel szerkesztgeti a fájlokat.
De azért nem vagyok teljesen hülye.
Szóval az elmúlt két évben úgy döntöttem, hogy beadom a derekam, értem az idők szelét, és elkezdek használni valami IDE-t, és az egyszerűsége meg a pluginjai okán a VSCode lett a választott tool. Egészen megkedveltem, pláne a benne levő terminált, ahol tudok futtani parancsokat, meg tudom nézni, hogy hogy működik amin éppen dolgozom.
Na és azt vettem észre, hogy ha csinálok valamit, aztán kiderül, hogy valami apróságot kell változtatni valamelyik fájlban, akkor jobban járok, ha izommemóriábol rögtön helyben megszerkesztem vimmel. Közben meg, magamban kuncogok, mint egy óvodás, mert hát az izommemória tényleg mindent visz.
Annyira mindent visz, hogy alapvetően le is szoktam szedni egy plugint, hogy a szerkesztőablakban is menjen a command mode, ha akarom.
Egyébként vagizhatok itt a vimmel, de bevallom sosem használtam igazi fejlesztőkörnyezetként, nem érdekelt, hogy integráljak bele mindent, alapvetően csak a szövegszerkesztést szeretem benne használni, nem kell nekem kódkiegészítés, filerendszer böngészés, függvénykeresés, azokat köszöntem szépen mindig szívesen megcsináltam shellből.
Mondjuk jó kérdés, hogy mi lesz ebből a jövőben. Mostanában, hogy Claude-dal dolgozom jobbára a munkámban eléggé megváltoztak a preferenciáim, kapkodom is a fejem.
Erről majd máskor.