Hát akkor legyen az, hogy ma újrakezdem.
Nem igazán a blogot akarom újrakezdeni, hanem az internetet. Legalábbis a részemről. Tele van a hócipőm a social (szósöl?) médiával, és az azokon terpeszkedő algoritmusokkal, amik folyamatosan etetnek mindenkit (engem is) olyan tartalommal, amiről valaki azt gondolja, érdekel, és mint ilyen, ott tart az adott oldalon, és majd termelem valakinek a lóvét. Kösz, de nem.
Életemben először igazi internetet elsős gimnazistaként láttam, 1994-ben, Dunakeszin, a városi könyvtárban.
Előtte is láttam már valami hasonlót, felmentem a Budapest BBS-re apám munkahelyén, (a 2400 baudos modemmel csak 1200 bauddal lehetett csatlakozni, mert olyan zajos volt a vonal a Pannónia utcában) és letöltöttem a csoves.exe-t (kb. 20 percig tartott, szóval gondolhatod, hogy milyen zajos volt a telefonvonal, ha még az 1200-at se hozta, házi feladat kiszámolni, ha érdekel, mennyi volt a működő átvitel, ha a fájl 53,98 KB méretű volt), és hagytam egy üzenetet a hirdetőtáblán, hogy ha valaki akar metálkazettákat cserélni, akkor írjon rám – de nem írt senki.
Na szóval a lényeg nem a BBS, hanem az internet a könyvtárban. Hetente egyszer-kétszer mentem oda, vittem magammal pár lemezt, és letöltögettem, ami tetszett. Nem volt még Google, helyette volt Yahoo, meg talán AltaVista, és az internet, amivel én találkoztam, nem volt más, mint egy nagy, hatalmas katalógus, ahol lehetett turkálni, és érdekes dolgokat keresni.
Szöveges fájlokat töltögettem le, kottákat, meg dalszövegeket, szerepjátékos cuccokat, egész weboldalakat (és valószínűleg pucér nős gifeket), majd floppyra másoltam őket, és hazavittem. Otthon pedig hiába nem volt internetem, lokálisan egy Netscape Navigatorral olvastam a tartalmat.
És hát tényleg sokkal hasznosabb volt az egész, mint manapság. Egyrészt megvolt a vadászat öröme, az, hogy el tudtam veszni, az egyik helyről mentem a másik felé, és az egész sosem fogyott ki. Tényleg jobb volt, mint ma, amikor unottan megnyitom mondjuk a Facebookot, aztán tolják elém a kontentot, és mint a hülyegyerek, csak görgetek a végtelenbe.
Szóval ez az oldal az én személyes kikötőm lesz, az OTTLAPOM, ha úgy tetszik, ahova ki akarok tenni olyan dolgokat, amiket érdekesnek találok, vagy amiket én csináltam. Még az is lehet, most majd naplózok is. Mint egy úgynevezett blog.
Behúztam a régi techblogom (blog.balazspocze.me) tartalmát, mert nem akartam, hogy elvesszen. Egyelőre azt hiszem, ez az oldal elsősorban magyar lesz (kivéve a régi techblogot), de sanszosan lefordítom majd a szövegeket angolra is. Vagy odaadom egy MI-nek, hogy fordítsa le. Érted, azért luddita nem leszek.
Na szóval ennyi. Szia.